A telehold, a Spica és a Mars égi együttese április 15-én szabad szemmel a városi égen.

Már hosszú ideje a felhők uralják egünket, mostanság nem sok éjszaka van lehetőség észlelésre. Tegnap este azonban e három égitest együttese azoknak is szép látványt nyújtott, akik távcső nélkül néztek fel az égre.

Rajzom digitális rajztábla és Gimp2.8 program segítségével készítettem.

Idén a legelső távcsöves észlelésemre január közepén került sor, amikor a hosszú, ködös és borult idő után végre derült éjszakánk volt. Kihasználva a téli égbolt csodáit, a célpont a Jupiter, az Orion, a Fiastyúk és Holdunk voltak. Sajnos csak városi égen való észlelésre volt alkalmunk, de ennek is nagyon megörültem. A megfigyelést Szegeden, a Felső-Tisza parton végeztük.

Most nem ceruzát és tollat, hanem fényképezőgépet ragadtam, hogy megörökíthessem aznap este a januári égboltot. A képeken látszódik a csillagos ég szerelmeseit mérhetetlenül bosszantó sárgás-narancssárgás városi fény, amely legalább annyira zavarta a távcsöves megfigyelést, mint a Hold ragyogó fénye.

A megfigyelt égi objektumok közül a legcsodásabb látványt a Jupiter körül gyöngyként ragyogó Galilei-holdak, valamint az Orion-köd nyújtotta.

Az "Égi vadász" :

A bolygók királya: a Jupiter; illetve az Orion :

Tavaly decemberben is látványos együttállást nyújtott a hideg, téli estéken a Hold és a Vénusz együttese.
Az egyik ilyen estén ballagtam ki refraktorommal a Tisza partjára, ahol nem csak szabad szemmel, de távcsővel is megfigyeltem a két égitestet.

A Hold krátereiben minden egyes alkalommal untalanul tudok gyönyörködni. Minden egyes megfigyelésnél újabb és szebb részeket pillantok meg rajta. A ragyogó Vénusz fázisa pedig leírhatatlan és megörökíthetetlen látvány...

Nagyjából így festett szabad szemmel a sarló és az "Esthajnalcsillag" együttese Szegeden a Tisza-part erdős részéről megfigyelve.

Az első digitális csillagászati rajzom a tegnapi holdsarlóról, amit digitális rajztáblával készítettem üzembe helyezés és tesztelgetés közben, Gimp 2.8 program segítségével.

Nagyon furcsa digitális rajzot készíteni szabad kézzel, tollal... már annyira hozzászoktam az egérrel való rajzolgatáshoz, hogy most ezt kell begyakorolnom. :-)

Sajnos ismét esős, borult időnk van, de tegnap napnyugta után a felhők rövid időre engedték, hogy láthassuk Holdunkat. Akkor az aktuális holdfázis kb. 6-7 % volt.

Fogyó Holdunk tegnapelőtt este, 2013.08.23-án. 

Távcső nélkül, Fujival tettem aznap este egy rövidke sétát, mely során ismét fotózgatással próbálkoztam több-kevesebb sikerrel. Miközben játszottam az érzékenységgel, a záridővel és a rekesszel, ezeket a képeket készítettem égi kísérőnkről kézből, állvány nélkül.
Rajtam kívül biztos még sokan gyönyörködtek benne puszta szabad szemmel, a színe ugyanolyan, sőt, talán erőteljesebben narancssárgás-sárgás színű volt, mint amilyen a képeken, nem szerkesztettem. 

A Hold a refraktorommal, 10 mm-es okulárral (50x). A gyakorlórajz Gimp 2.6 programmal készült.

A Hold nappal, ahogy a refraktorom látja ( 25 mm okulár , 20x ).  A gyakorlórajz Gimp 2.6 programmal készült.

Kézzel készített rajzok Hold kráterekről. Valójában grafit rajzok 'negatívban'. Fekete alapon fehérrel és a szürke különböző árnyalataival dolgozva sokkal kifejezőbben megörökíthetőek a kráterek. Nem konkrét észlelés alapján készült, a nemrég beszerzett 120-szoros nagyítást adó Plössl - okulár nyújtotta látvány ihlette. 

Még több Hold-fotó tavalyról... 
Amikor megvettem a távcsövem, elősször a legkönnyebben megtalálható és legfeltűnőbb égi látnivalót, a Holdat szemeltem ki célpontnak. 10 és 25 mm-es okulárokkal órákig gyönyörködtem a krátereiben, melyeket aszteroidák és meteorok vájtak ki évmilliókkal ezelőtt. Nagy területeit borító sötét foljait is sokáig csodáltam, melyek megszilárdult láva alkotta síkságok. Elképesztő és lenyűgöző látvány, ezért úgy döntöttem, hogy meg kell valahogy örökítenem, hogy mások is láthassák, akiknek nincs távcsöve. A legamatőrebb módszerrel próbálkoztam, okulárprojekcióval, azaz egy egyszerű kompakt digitális fényképezőgéppel addig "egyensúlyoztam" a távcső okulárja előtt, míg viszonylag éles, normális képet nem tudtam készíteni. Szerintem akinek nincsen normális asztrofotós-felszerelése, de elszánt és ügyes, nyugodtan próbálkozhat ezzel a módszerrel. Persze színhiba van dögivel és a kép minősége sem lesz a legjobb, de utólag javítható. A nyers képeken kicsit élesítettem, hogy jobban látszódjanak a kráterek, de nem szoktam szétszerkeszteni. Természetesen egyik fotó sem adja vissza azt a látványt, amit egy távcső nyújt.

Legelső fotóim a kráterekkel csipkézett Holdunkról. 70/500 refraktorral ( 10 és 25 mm okulár ), okulárprojekcióval készült.

Holdunk egyik legfijabb képződménye, a Tycho kráter.
A 85 km átmérőjű, 4,8 km mély Tycho viszonylag fiatal, látványos kráter a holdi felföldek területén. Aljzata közel sík, csak apró kiemelkedések tarkítják.

Gimp 2.0 programmal készítettem 3 teljes napon át. 

A holdudvar jelensége ( angolul 'halo' ) az egyik Gimp-gyakorlórajzomon, mely tulajdonképpen a Hold körül megjelenő színes vagy szürke korong. (De olykor utcalámpák körül is megfigyelhető.) A körülbelül 8–12 km magasságban képződő fátyolfelhőkben levő jégkristályok okozzák a troposzférában. A kristályok alakja és különböző elrendeződése, a fénysugarak beesési szöge felelős a megfigyelt optikai jelenség típusáért. A fénysugarak visszaverődnek és megtörnek, vagy szóródhatnak, mint a szivárvány keletkezésekor. A holdudvar lehet rövid (pár másodperces), de tarthat több órán át. 

Legelső rajzom a Hold felszínének egy részletéről, kiszemelve a Copernicus- és a Tycho-krátert. Sokan azt mondták, amikor meglátták a rajzot, hogy régi felfedezők, egykori csillagászok megfigyelő rajzaira emlékeztet. Grafit.