2013. június 8., szombat

Kézzel készített rajzok Hold kráterekről. Valójában grafit rajzok 'negatívban'. Fekete alapon fehérrel és a szürke különböző árnyalataival dolgozva sokkal kifejezőbben megörökíthetőek a kráterek. Nem konkrét észlelés alapján készült, a nemrég beszerzett 120-szoros nagyítást adó Plössl - okulár nyújtotta látvány ihlette. 















Még több Hold-fotó tavalyról... 
Amikor megvettem a távcsövem, elősször a legkönnyebben megtalálható és legfeltűnőbb égi látnivalót, a Holdat szemeltem ki célpontnak. 10 és 25 mm-es okulárokkal órákig gyönyörködtem a krátereiben, melyeket aszteroidák és meteorok vájtak ki évmilliókkal ezelőtt. Nagy területeit borító sötét foljait is sokáig csodáltam, melyek megszilárdult láva alkotta síkságok. Elképesztő és lenyűgöző látvány, ezért úgy döntöttem, hogy meg kell valahogy örökítenem, hogy mások is láthassák, akiknek nincs távcsöve. A legamatőrebb módszerrel próbálkoztam, okulárprojekcióval, azaz egy egyszerű kompakt digitális fényképezőgéppel addig "egyensúlyoztam" a távcső okulárja előtt, míg viszonylag éles, normális képet nem tudtam készíteni. Szerintem akinek nincsen normális asztrofotós-felszerelése, de elszánt és ügyes, nyugodtan próbálkozhat ezzel a módszerrel. Persze színhiba van dögivel és a kép minősége sem lesz a legjobb, de utólag javítható. A nyers képeken kicsit élesítettem, hogy jobban látszódjanak a kráterek, de nem szoktam szétszerkeszteni. Természetesen egyik fotó sem adja vissza azt a látványt, amit egy távcső nyújt.










Legelső fotóim a kráterekkel csipkézett Holdunkról. 70/500 refraktorral ( 10 és 25 mm okulár ), okulárprojekcióval készült.













Életünk utolsó Vénusz - átvonulása

2012 legjelentősebb égi eseménye volt június 6-án, amikor a Vénusz átvonult a Nap korongja előtt. Az eseményt Magyarországon napkeltétől 6:55-ig lehetett megfigyelni. Ilyen jelenséget a Földünkön ma élő emberek közül senki sem fog már látni !


Nem jelentett különösebb gondot aznap a hajnali kelés, már régóta izgatottan vártuk ezt a napot. Biciklivel keltünk útra a városból "menekülve" Gyálarét felé olyan helyet keresve, ahol se fák, se épületek nem akadályoznak bennünket az észlelésben. Eleinte teljesen reménytelennek tűnt a helyzet : akármerre néztünk, az égen mindenhol felhők voltak. Tudtuk az előrejelzésekből is, hogy nem várható derült idő, de mi nem adtuk fel. Több, mint egy órát vártunk kitartóan, hogy kitisztuljon az ég. Aztán végre megnézhettük azt, amiért kijöttünk : a felhők közötti résen a Nap kezdte megmutatni magát és több-kevesebb időre a felhők megengedték nekünk, hogy gyönyörködjünk az évszázad csillagászati eseményében. 

7x50-es kistávcsővel szépen látszódott a Nap korongja előtt lévő kis fekete "pont", a Vénusz. Természetesen biztonságosan észleltünk, a kistávcső elé 12-es és 25-ös erősségű heggesztőüveget tartottunk. Rengeteg fotót készítettünk Fujifilm fényképezőgéppel, az objektív elé heggesztőüveget tartva. Nekem akkor még se távcsövem, se normális fényképezőgépem nem volt, de Bálint gépével én is megörökíthettem az átvonulást, ezért köszönettel tartozom neki.

Nem csak azért olyan érdekes és különleges ez az égi jelenség, mert ez volt életünk utolsó Vénusz-átvonulása. A Vénusz és a Föld nagyon hasonló méretekkel rendelkezik, a "Föld nővérének" is nevezik. Ha egy másik bolygón lennénk és onnan figyelnénk meg, ahogy a Föld vonul át a Nap előtt, nagyon hasonló látványban lenne részünk. A készült fotókat, rajzokat megfigyelve könnyebben el tudjuk képzelni a méretarányokat és látszódik, hogy bolygónk eltörpül csillagunk mellett, mely fényt és életet ad nekünk. 


Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy szabad szemmel követhettem végig az eseményt. Nem csak én, nagyon sokan, akik szintén látták az átvonulást, azt mondták :

" Ezért érdemes volt élni. "


 A Vénusz-átvonulás pillanatai képekben :


A legközelebbi átvonulásra 150 évet kell várnia annak, aki lemaradt az eseményről :-)


A zöld színt a nagyon erős heggesztőüveg adja.


Küldtünk be fotót a Délmagyar-nak is.


Az egyik fotó megszerkesztve, így jobban látszódik a Nap előtt lévő felhő és a napfoltok is.


A Vénusz :

2013. június 5., szerda

Márciusban így nézett ki az Aldebaran, a Jupiter, a Hold és a Fiastyúk együttállása. Sajnos Szegeden aznap felhős volt az ég, de néha a felhők közti résen távcső nélkül, szabad szemmel is lehetett benne gyönyörködni.



2013. június 4., kedd

A rajz címe : Észlelők. A képen szerepel az Orion csillagkép illetve a Jupiter. Tavaly, hideg hajnalokon szabad szemmel is megfigyelhető volt hasonló " együttállásuk " az égen.  


2013. június 3., hétfő

A Tunguszkai eseményről sokat olvastam, megihletett.

" A tunguszkai esemény 1908. június 30–án reggel, helyi idő (UTC+7h) szerint 7 óra 13-kor Szibéria középső részén az Alsó-Tunguszka és a Léna folyók között a légkörbe lépett, tűzgömbbé vált, majd még a légkörben felrobbant égitest volt. Délkelet felől északnyugat felé haladt, viszonylag lapos (5–22 fokos) szögben süllyedve 4–500 kilométert tett meg, majd mintegy 6–8 kilométer magasságban felrobbant.

A robbanás helyszínén legelő állatokat hamuvá égette, 30 kilométeres körzetben minden fát gyökerestül kitépett, és a 65 kilométerre lévő Vanavara település házainak ajtajait, ablakait betörte. Vanavara település közelében 80 km sugarú körben letarolta a tajgát, a helyszíntől 500 kilométerrel távolabb közlekedő transzszibériai vasútvonal utazóközönsége is szokatlanul világos fénycsóvára lett figyelmes, ugyanakkor erős rengést is érzékelt. A robbanás energiáját 10–20 megatonna TNT robbanási energiájával egyenértékűre becsülik. "
(Forrás : Wikipedia)



Sajnos tavaly lemaradtam egy látványos csillagászati jelenségről, amikor a Jupiter és a Hold(sarló) fedésbe került július 15-én. Az eseményt sikerült észlelnie és megörökítenie Szabó Bálintnak. Fotója alapján gyakorlás gyanánt készítettem a rajzot. Nem jelentett különösebb kihívást, inkább a Holdon lévő árnyék megrajzolása okozott problémát, nem is sikerült valami jól... de nézzétek el nekem, hisz a legelső amatőr próbálkozásaim egyike. :-)


Az eredeti fotó :
(Bálint fotóblogja : http://szabobalint.blogspot.hu/)



Holdunk egyik legfijabb képződménye, a Tycho kráter.
A 85 km átmérőjű, 4,8 km mély Tycho viszonylag fiatal, látványos kráter a holdi felföldek területén. Aljzata közel sík, csak apró kiemelkedések tarkítják.


Gimp 2.0 programmal készítettem 3 teljes napon át. 





2013. április 13-án az ablakomból kinézve így festett az Orion csillagkép, az Aldebaran, a Jupiter és a Hold(sarló) együttállása a házak fölött.
 A fars színek jól tükrözik, mennyire megkeseríti a fényszennyezés városban az észlelést...



Fantáziarajz egy csillagködről. A csillagköd másik neve a nebula, amely gázból, porból és plazmából álló csillagközi felhő. Kezdetben a 'csillagköd' kifejezést az összes mélyég-objektumra használták, még a galaxisokra is. Így maradt meg az Androméda-galaxis elnevezése egyes helyeken "Androméda-köd"-ként. 


Az M45 ( Messier 45 ), vagy közismertebb nevén Plejádok, Fiastyúk sötét éjszakákon a legtöbb ember által szabad szemmel látható nyílthalmaz. A Bika csillagképben található, a Földtől 380 fényév távolságra van ( egy fényév az a távolság, melyet a fény fénysebességgel egy év alatt tesz meg ). 
Gimp-gyakorlórajz.


2013. június 2., vasárnap

Phobos, a Mars nagyobbik holdja Gimp gyakorlórajzomon.

" A Mars felszíne és egyik holdja, a Phobosz közötti távolság mindössze 5760 km. Összehasonlításképpen: bolygónk és a Hold között 378 000 km ez a távolság. Az árapály-erők hatására a hold keringése kötött, vagyis a Phobosz mindig ugyanazt az oldalát fordítja a bolygó felé (ahogy a Föld Holdja is). Ugyanezek az erők állandóan fékezik a Phobosz mozgását, így a Marstól való távolsága egyre csökken. Mintegy százmillió év múlva a hold a bolygó felszínére zuhan, ám előtte darabokra törik, ami a Mars körül egy gyűrűt fog létrehozni. " 
(Forrás : Wikipedia )


Fantáziarajz, 2012-ben készült borús időben derült égre várva.


A Hold és a Jupiter együttállása tavaly (2012). Szabad szemes megfigyelés alapján készült Gimp-gyakorlórajz. 


A holdudvar jelensége ( angolul 'halo' ) az egyik Gimp-gyakorlórajzomon, mely tulajdonképpen a Hold körül megjelenő színes vagy szürke korong. (De olykor utcalámpák körül is megfigyelhető.) A körülbelül 8–12 km magasságban képződő fátyolfelhőkben levő jégkristályok okozzák a troposzférában. A kristályok alakja és különböző elrendeződése, a fénysugarak beesési szöge felelős a megfigyelt optikai jelenség típusáért. A fénysugarak visszaverődnek és megtörnek, vagy szóródhatnak, mint a szivárvány keletkezésekor. A holdudvar lehet rövid (pár másodperces), de tarthat több órán át. 


Nincs olyan ember, ki ha felnéz az égre, ne ismerné föl a nyári éjszakákat beragyogó Nagy göncölszekér csillagképet. Valójában az Ursa Major, azaz a Nagymedve csillagkép része, melynek hét legfényesebb csillaga alkotja Göncölszekeret. 

" A magyar mondavilágban Göncöl egy csodatevő táltos volt, értett az állatok nyelvén, ismerte a gyógyfüveket, betegeket gyógyított. Amikor eltörött a szekerének a kereke, hiába várt segítséget az emberektől, ezért a szekérrel együtt az égbe repült. Más monda úgy tartja, hogy Göncöl az ég kapuőre, csak ő engedhet bárkit az Öregisten elé, de egyesek úgy tartották, hogy ő maga az Öregisten. "

(Forrás : Wikipedia)

A két kép ugyanaz a rajz. Az elsőn nyilak mutatják, hogy a csillagkép beazonosítása után hogyan találhatjuk meg könnyedén az égi pólust, a Polarist. 

A rajz Gimp 2.0 programmal készült.




Az első próbálkozások egyike, amikor elkezdtem ismerkedni a Gimp 2.0 rajzoló programmal. A képen az Ursa Major (Nagymedve), az Ursa Minor (Kismedve) és a Polaris (Sarkcsillag) látható.